Köszöntelek az Orfeoszínházban!

Orfeoszi vagyok, a színész!

Ha jártál már itt, foglalj helyet, de ha először vagy itt, engedd meg, hogy a helyedre vezesselek; közben mesélek a színházról, a színészekről, a mesterség titkairól; nem kell suttognunk, a színházban mindenki tudja, hogy itt vagy; nélküled a színház nem is létezhetne; … csak gyere velem, vezetlek … s mesélek…
Képzeld el, mikor egyszer a Néző szerepének eljátszására készültem, átgondoltam, mi a szerep lényege: törekedj az élmény legteljesebb átélésére; ülj a helyedre; figyelmed színpadán megnyílik a függöny s a nézőtér külvilága elsötétül; …a jelenetben szereplők érzései lassan bennem jelennek meg; ismerem magamban ezeket az érzéseket; egy részét szeretem, más részét elutasítom; ez drámát hoz létre bennem; választásra ingerel, vonz a jó! …megállok: a gyermeki kíváncsiságban, emlékszem, még nem volt jó és rossz, csak elfogulatlan, tiszta vágy a teljességre; volt idő, mikor tudtam, hogy a furcsa felnőtt világ nem őszinte, de én tisztán tudom, magamtól az igazságot; …még nem hasadtam kétségessé; íme, itt él bennem, most élem, …élek az igazságban,… nem mozdulok, vagyok: szem-lélek, …elmerengek, míg a dráma hullámai átjárnak,… mindenki élménye az élményem, … mindenki vagyok és senki,…a mozdulatlan nézőpont, a néző, … hm, eddig jó…
Érzések, hangulatok jelmezében, gondolat-alakok kavarognak képzeletem színpadán; rejtelmek, sejtelmek csábítanak, szerep szirének szenvedélye perzsel, …
– vagyok, aki vagyok! … – szerep vagyok! … – színész vagyok! …mester, aki alszik, olyan mélyen átél,… – ha felébredt mester a színész, az igazságban áll, … teremtő ereje lesz testté, … szerepeiben mind-egyként ellobban,… azt mondja: én vagyok a színész, aki nincs, mert van, … szerepet játszik egy történetben, amit valóságnak képzel, …
– de tudja a szerep, hogy a színészből van?
– mit álmodsz, milyen színházban, milyen szerepet, … élvezed az álmot?
– mester! most ébredj fel, ha akarsz: a felébredt mestert is te játszod!… álmodd meg, hogy a színházat, a szerepeket, … még az alvó mestert is te játszod!
– ha nincs színész, nincs szerep, … mester! téged most ki játszik?
– a színész a szabadság szépségének hódolva ellobban önmagában, …
– hadd folytassam,… és pillangó ruhában fénylik újra…
– a felébredt mester a színészt játssza, … istenien!
Ennyiből is látható a tiszta fény teste, a színház, benne a színésszel, aki testté lesz a szerepben. A kint és bent ismerete a színész tudásának természete; éberségét mutatja; élő jelen tudás, a fogalmak csak jelek. A színház kimeríthetetlen. A mester választ, hogy egy szerepet, mint elképzelést vagy mint élményt tapasztalja; ha mestere mesterségének, tudja, hogy a színészet tanulható, mint minden mesterség. A felébredt mester a művész.
Megérkeztünk, foglalj helyet! Amerre nézel, mindenütt a színházat látod, mindenütt előadást látsz, minden előadásban színészeket és szerepeket, de hidd el, színészek játsszák a színházat is… és persze a színészeket is.

Nos, hagylak figyelni, de ha érdekel a színház, nézz be hozzám előadás után és folytatjuk.

Most válassz! Jó mulatást!

Humor veled!